Mindenkinek megvan a maga keresztje. Kinek több, kinek kevesebb, kinek nagyobb, kinek kisebb. Hozzáállás kérdése, hogy mit érzel annak, milyennek érzed a sajátodét és hogy mit hozol ki belőle. Mindenki önmaga előtt számol el, hisz Te éled meg, Te érzed a határokat, Te cipeled. Számomra sokszor Salz is egy kisebb "kereszt" volt, főleg miután kiderült a "lány kórom", de ezt osztották és ami nem öl meg, csak erősít - bár ebből kiindulva lassan erősebbnek kéne lennem Fekete Lacinál is.
A csapat nagyja pénteken érkezett meg a Hajtány mobillal. Gyors regisztráció, szállás elfoglalása és gurultunk is kimozgatni a több órás autóutat. Annyira jól sikerült, hogy be is zsebeltünk 800 m szintet egy laza körrel. Gyors pasta party, előkészületek a másnapi B-távra és alvás.
Szép számmal képviseltük a csapatot (11 fő) és rengeteg ismerős arccal is találkoztam kint. Jó volt látni és hallani, hogy ennyien képviseljük hazánkat a salzkammerguti trophy-n. Számomra ez volt az első Salz, de nem volt bennem semmi izgatottság, kétség, egészen addig, amíg fel nem keltem szombat reggel a zuhogó esőre, ami nem igazán akart elállni. Első bálozóként nem tudtam, hogy mire számíthatok ilyen időben ezen a pályán, de csapatunk szíve-lelke és alapítója, Fülöp Miki, mint rutinos Salz-oz, mindenkit megnyugtatott, hogy nem lesz itt gond, csak jót fog tenni egy kis eső mind a pályának, mind nekünk - bár utóbbiban kicsit kételkedtem.
Verseny taktika az alábbi volt: érezzük jól magunkat és nem hagyunk hátra senkit - mint az elit alakulatban. Rajt előtt még begurult Hajtány Miki is, így Jucussal, két Mikivel, Alexszal és Baluval indultunk neki mind a 120 km-nek. Nem siettünk, talán kicsit túl kényelmesre is vettük, de így volt jó és a tatár sem hajtott senkit. Az eső többször is elkapott minket, de a sotteres útnak csak jót tett. Az egész pályának csak egy kis rövidebb része volt, ami tényleg járhatatlanná vált az esőtől, de szerencsére ez még a pálya első szakaszában volt és tényleg nagyon rövid volt. A pálya elég combos volt. Három nagyobb mászásból állt. Rajt után egyből egy 10 km-es emelkedővel melegítettünk be, majd kisebb ereszkedés és hullámvasút után jött a második mászás, a hírhedt Só hegy, majd az utolsó mászás, amire annyira már nem is emlékszem, hogy őszinte legyek.
A pálya sotteres, aszfaltos és egynyomsávos erdei utakon egyaránt haladt. Több felől hallottam, hogy kicsit unalmas a Salz a sok sotteres rész miatt, de én egy pillanatát sem untam. Jó volt végig együtt haladni. Kicsit olyan volt, mintha egy utó-szezonnyitón lennék. A hangulat végig szuper volt! Ha kicsit széthúzódtunk, frissítőkön legkésőbb bevártuk egymást. Sokat ettünk, ittunk, örömködtünk és bíztattuk egymást, ha valaki kicsit elfáradt. A frissítőkön roskadásig tele volt több méternyi asztal mindenféle jóval. Szerintem én nehezebben értem célba, mint ahogy elindultam, pedig próbáltam nem sokat enni és főleg gyümölcsöt, de hát enni kell. Volt ahol kikapták a kezemből a saras szemüvegem, hogy lemosva, letörölve, csiri-virin adják vissza, máshol bekészített iso-s kulaccsal vártak. A saras bringákat több frissítőn is le tudtad mosni és beolajozni a nyekergő-csikorgó láncot. Mindenre fel voltak készülve.
Hihetetlen volt mennyien álltak a pálya szélén és szurkoltak mindenkinek aki csak elhaladt mellettük. Páran elég nagy bulit csináltak és sátrastul kitelepültek egy-egy fun zone-ba őrjöngeni, bíztatni kicsiket, nagyokat. Volt ahol korsó sört kaptál, ha bevállaltál egy kisebb házilag eszkábált ugratót, máshol "kissé" maszkulin Baywatch csajok parókában és plusz szőrzettel ösztönöztek a gyorsabb haladásra. Utolsóknak ugyanúgy örültek és szurkoltak, mint az elsőknek, hanem jobban. Igazi buli volt! Ezt kihagyni nagy hiba lett volna. Egy helyen mi is beálltunk/ültünk szurkolni Jucuséknak (lásd: videoban).
Verseny előtt nem voltam izgatott, de volt bennem egy félsz, hogy mi van ha rosszul leszek, mert sajnos erősen benne volt a pakliban ez az opció is. Igaz, hogy az idei szezont lelkiismeretesen végig bringáztam kisebb-nagyobb kényszerpihenőkkel, de ilyen távot idén se versenyen, se edzésen nem tekertem, illetve sajnos nem 100%-osan kezdtem se a szezont, se a versenyt. Nem tudtam mire számíthatok. Voltak nehéz pillanataim annak ellenére, hogy nem mentünk tempót, de minden fejben dől el. Ami szétesik azt össze is lehet rakni, hát összeraktam és talpaltam tovább és a megtett kilóméterek csak gyűltek. A vége kicsit illúzió romboló volt. Már haladtál vissza a rajt/cél területre, csillogott a szemed az izgatottságtól, hogy mindjárt beérsz, de egy kisebb kunkorival még felküldtek egy dombocskára, pár kanyar jobbra-balra és gőzöd nem volt hol vagy - legalábbis nekem nem volt. Szerintem páran a szervezők közül azért csuklottak. Egyszer csak ismerős lett a környezet, az utcák. Igen, Bad Goisern és nem csak délibáb. Gyorsan felsorakozott a csipetcsapat mind a hat tagja és egyszerre átgurultunk a célkapun. Beértünk, megcsináltuk, együtt! Hatalmas ovációt kaptunk, pedig nem az első helyekért mentünk.
Mindenki elfáradt. Azért csak letekertünk egy B-távot, de egyben volt mindenki és örültünk egymásnak. Szuper élmény volt! A holtpont(ok) ellenére végig jól éreztem magam. Estére csak belázasodtam, de vasárnapra összekapta magát a szervezetem és kimentünk kimozgatni a lábainkból a fáradtságot. Gyönyörű helyeken bringáztunk, lélegzetelállító Bad Goisern, Hallstatt és környéke! Hétfői nap is sikerült kimenni kicsit gurulni még indulás előtt. Nem lehet betelni a látvánnyal, környékkel. Majdnem sikerült is elüttetni magamat a nagy nézelődésben egy bringással.
Megéri több napot eltölteni, mert látványosság van bőven és erdei utak is akadnak jószerivel!
A Salz-ról készült belső Merkaptos videot itt nézhetitek meg:
Számomra a következő kihívás a holnap kezdődő 2. gyógyszeres etap. Richter gyár újabb nagyobb összegű támogatást kapott. Lassan már ott fog szerepelni az én nevem is, mint fő szponzor. Salz után ez már csak gyalog galopp lehet - remélem. Ha szervezetem is úgy akarja, akkor idén még leszek pályán. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése